2026.05.23., szombat - Dezső napja
facebook
Keresés
XXII. GAF
A magány és a társas elszigeteltség nem ugyanaz, de mindkettő rontja az életminőséget
2026. május 23., 16:59 - 0. x 00., 00:00

A magány és a társas elszigeteltség nem ugyanaz, de mindkettő rontja az életminőséget

2026. május 23., 16:59
A magány (a kapcsolódás hiányának szubjektív érzése) és a társadalmi elszigeteltség (a kapcsolatok és a társas érintkezések számának objektív hiánya) gyakori jelenség az élet végén, és mindkettő káros hatással lehet az életminőségre.

Magány, elszigeteltség, életvégi tünetek

Az Amerikai Geriátriai Társaság folyóiratában publikált tanulmány szerint az ember életének utolsó szakaszában a kapcsolatok minősége majdnem annyira fontos lehet, mint maga az orvosi kezelés. Az életvégi gondozásnak nemcsak az orvosi problémákra kell fókuszálnia, hanem arra is, hogy az érintett mennyire érzi magát kapcsolódónak másokhoz, van-e társas támogatása.

Az életük utolsó évét töltő idősek vizsgálata alapján a tanulmány azt vizsgált, hogy milyen összefüggés van a fizikai és pszichoszociális tünetek, valamint a magány érzése vagy a társadalmi elszigeteltség között. Az amerikai elemzés a Health and Retirement Study adatbázist alapján azokra az 50 év feletti felnőttekre terjedt ki (2385 fő, átlagéletkor 76 év), akik a felmérésben való részvételük alatt elhunytak. A válaszadók a halálukat megelőző egy éven belül kérdőívek segítségével adtak választ a magányra és a társadalmi elszigeteltségre vonatkozó kérdésekre, a fizikai és pszichológiai tüneteket pedig a hozzátartozókkal a haláleset után készített interjúk alapján állapították meg – olvasható a WebBeteg cikkében. 

Fizikai és pszichés panaszok

A válaszok elemzése alapján:

  • A magány érzése a következő tünetek esetén volt gyakoribb: fájdalom (30% vs. 20%), depresszió (35% vs. 18%), fáradtság (29% vs. 22%), álmosság (32% vs. 25%) és izgatottság (38% vs. 24%).
  • A társadalmi elszigeteltség gyakrabban fordult elő azoknál az elhunytaknál, akik légzési nehézségekkel (22% vs. 14%), álmossággal (30% vs. 17%) és tartós köhögéssel (24% vs. 15%) küzdöttek.

Az eredmények azt mutatják, hogy mind a pszichoszociális, mind a fizikai tünetek összefüggésbe hozhatók a magányossággal, míg elsősorban a fizikai tünetek (pl. légzési nehézség, álmosság és köhögés) állnak szorosabb kapcsolatban a társadalmi elszigeteltséggel.

Ok-okozati kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen, de a legvalószínűbb értelmezés szerint a kapcsolat kétirányú: az időskori panaszok elszigeteltséghez és/vagy magányhoz vezethetnek, amelyek tovább ronthatnak a panaszokon és betegségeket idézhetnek elő vagy súlyosbíthatnak. Bár az összefüggések összetettek, a fizikai, illetve pszichológiai tünetek társadalmi következményeinek kezelése lehetőséget kínál az élet végső szakaszában az általános jóllét javítására.

Segíthet a célzott beavatkozások kidolgozásában

A szerzők felhívják a figyelmet: az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az élet utolsó szakaszában jelentkező tünetek és a betegek kielégítetlen társadalmi igényei között lehetséges összefüggés áll fenn. A magány és a társadalmi elszigeteltség kezelése az élet utolsó szakaszában tapasztalt tünetek kezelésének részeként lehetőséget nyújthat az életminőség javítására az élet utolsó éveiben.

Fotó: illusztráció/AI