Veszélyben vannak az ivóvízkészleteink

Integrált vízgazdálkodással kellene foglalkoznunk

– mondja a szakember.

Nagyon régóta beszélünk róla, de még mindig nem alakult ki. Az összes vízkészletünkkel, a csapadékvizekkel, mindennel foglalkoznunk kellene. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy Magyarország száraz vízgazdálkodási országgá válik, illetve most már vált. Tulajdonképpen meg kellene őrizni a vizeket, vigyázni kellene rá, illetve az országon áthaladó vizekből minél többet vízvisszatartással meg kellene tartani.

- Magyarország nem gazdag vízben?

Ez egy nagy tévhit. Magyarország Európában a második legrosszabb helyen áll vízkészletek tekintetében - itt most a megújuló belső vízkészletről beszélek. Magyarország vízkészletének 96%-a az átmegy az országon. Belső vízkészletünk alig van. Tehát nagyon vigyázni kellene rá.

- Mit jelent konkrétan az, hogy integrálttá kell tenni a vízgazdálkodást és a vízfelhasználást?

Az integrált vízgazdálkodás az azt jelenti, hogy nem valaki foglalkozik a csapadékvíz kérdésével, aztán valaki a mezőgazdasági öntözéssel, aztán valaki más, mondjuk az ivóvízkészletekkel, hanem ezt teljesen egyben kellene kezelni mind szakmailag, mind hatósági szempontból, és az embereknek a mindennapi gondolkodásában is. A csapadékvizeket ma 99 százalékban mindenki kiengedi, és elvárja az önkormányzatoktól, hogy azok vezessék el kártétel nélkül. Tulajdonképpen az itt keletkező csapadékvizet elküldjük a Fekete-tengerig. Itt kellene helyben tartani. Egyébként az a helyi vízháztartásra is nagyon jó hatással van, ha itt van elszivárogtatva.

- Mi lenne a megoldás? Fel kellene emelni az ivóvíz árát?

Nyilván ez is egy megoldás lenne, hogy legalább fenntarthatóvá tudjuk tenni, hiszen most éppen az unokáink vízkészleteit, illetve a lehetőségeit játsszuk el. Ha meg kellene fizetni az árát, nyilván másképp gazdálkodnának az emberek az ivóvízzel, de így is nagyon fontos lenne, hogy az emberek fejében rend legyen, és tudják, hogy Zalaegerszegen például már a negyedik vízbázist tárjuk fel az elmúlt negyven év alatt. Tehát tulajdonképpen elhasználjuk a vízkészleteket. Ha ezt elhasználtuk, akkor honnan hozunk? Egész Zala megye nem olyan jól áll ezen a téren, meg az egész ország sem. Dél-Zalában a Mura az egyik vízbázis, mint parti szűrésű vízbázis, de gleccserfolyó, és gleccserek eltűnnek. Ha Mura eltűnik, akkor kérdezem én: Dél-Zalában honnan lesz víz? Ha itt a megújuló belső vízkészleteket elhasználjuk, akkor honnan hozunk?

A felszín alatti vízkészleteinkből itt, a mi működési területünkön, Lenti térségében állunk a legjobban. Zalaszentgrót térségében nagyon rosszul állunk, Lövő térségében se állunk jól, illetve itt Zalaegerszegen sem. A keleti és a nyugati vízbázis abból a szempontból van kimerülőben, hogy a statikus vízkészletet használjuk, tehát nem pótlódik már, vagyis kímélnünk kellene, minél kevesebb vizet kellene kivenni belőle. Ezért lóhalálában az északi vízbázist tárjuk fel és próbáljuk bekötni a rendszerbe. Azért, hogy a keletit és a nyugatit kímélni tudjuk, és lehetőleg még évtizedekig tudjuk használni.

- Milyen mélyre kell fúrni most a vízadó kutakat?

Most a második, illetve harmadik vízadó rétegeket célozzuk. Ezek általában 150 és 250 méter mélységben találhatóak. Azonban ezek több tízezer éves rétegvizek, tehát emberi szennyezéstől teljesen mentesek. Viszont minél lejjebb megyünk, az egyre drágább. Nemcsak a felhozatal, a tisztítás is. Hiszen az ásványokból olyan anyagok oldódnak ki, amit el kell távolítanunk, mielőtt ivóvíz célra használjuk. Tehát nem megoldás, hogy minél mélyebbre megyünk.

- Az emberek hogyan viszonyulnak a víztakarékossághoz?

Az én saját tapasztalatom az, hogy még mindig nincs meg az emberek fejében, hogy takarékoskodni kell vele.

- Kongassuk a vészharangot, hogy vége a vizeinknek?

Én úgy gondolom, hogy eljött az ideje. Igen, kongatni kell, és nem érünk rá majd, később, nekiállni takarékoskodni.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg