Robotika szakkört indított a kamara – programjukkal a diákok pályaorientációját is segítik

A program tavaly indult, akkor minden hónapban egyszer találkoztak a résztvevők

– tájékoztat Bangó-Rodek Viktória, a ZMKIK stratégiai koordinátora.

Maga a program ingyenes. Inkább a hetedikes, hatodikos diákokat szólítottuk meg vele, hiszen nekik lehetőségük van a pályaválasztás előtt még egy kicsit gondolkodni, akár a műszaki pályákban, az informatika, a robotika területéről. Tehát mindenképpen az a cél, hogy ezt a közösséget ebben is támogassuk. Cél az utánpótlás és a téma iránti érdeklődés felkeltése.

– Eddig mennyi diák fordult meg ezeken a szakkörökön?

Van egy kapacitása a teremnek, és azt is figyelembe kell venni, hogy a foglalkozás is át tudja adni a megfelelő információkat. Általában egy alkalommal 14-15 fő vesz részt. Minden hónapban más-más létszám. Nem is feltétlenül mindig ugyanazok jönnek, hiszen lehetőség van arra, hogy közben kapcsolódjanak ki, vagy ha elfoglaltságuk van, akkor nem tudnak részt venni. Tehát így havonta körülbelül ennyi főt tudunk egyelőre megszólítani.

– Mi a távlati célja a kamarának ezzel a programmal?

Szeretnénk megszerettetni ezt a területet is, hiszen azt látjuk, hogy erre nagyon nagy szükség van, amellett, hogy az informatika, a robotika, a technológia felé is kicsit orientálunk. Az ilyen foglalkozások alkalmával a csapatmunka, az együtt dolgozás, a közös légkör és a csapattá kovácsolódás is előtérbe kerül. Ezeket az értékeket szeretnénk átadni, és bízunk benne, hogy egyre népszerűbb lesz a program, úgyhogy nem csak havonta egyszer, hanem akár többször is tudunk találkozni az érdeklődőkkel.

– Hogyan zajlik a szakkör, mi a tematikája?

A tematika általában egy projektre épül

– mondja Kamondiné Kerkai Viktória szakkörvezető.

Én nagyon szeretem a projektalapú oktatást, és mindig abban gondolkodom, hogy a gyerekek, amikor valamit tanulnak, akkor valami történet köré építsük az egész folyamatot, illetve mindig lássák a célját annak, hogy mit miért csinálunk. Nem szeretek pusztán azért tanítani, hogy elmondjam lépésről lépésre, hogy mit kell tenni, hogy akkor egy száraz tudásanyag menjen át, hanem jobban szeretem, amikor látják az összefüggéseket, hogy mit miért csinálunk, és így sokkal jobban megmarad bennük. Úgyhogy általában egy projekttel kezdjük. Idén valószínűleg a közlekedés, a város lesz a téma. Már elkészítettük a kis robotjainkat, és akkor itt fogunk majd belemélyedni a programozás rejtelmeibe. Én úgy gondolom, hogy egy-egy robotnak a működtetéséhez, programozásához, fejlesztéséhez 2-3 fős csoportok az optimálisak. Szerencsére a kamara megteremtette számunkra a lehetőséget, hogy van annyi robotunk, hogy 2-3 fős csoportokba tudjunk nagyon szépen dolgozni. Arra mindig figyelek, hogy változzanak a csoportok összetételei, mert fontos, hogy megismerjék egymást. Minden gyermek más és más, fontos, hogy megtanuljanak egymással együttműködni, együtt dolgozni.

– Mi a tapasztalata, hogyan fogadják a diákok a részvételt a szakkörön, és egyáltalán a feladatokat?

Nagyon szeretik. Én ezt veszem észre. Eleve motiváltan érkeznek, hiszen azért jönnek a szabadidejükben. A délutánjukból, szabadidejükből azért szánnak időt erre, mert szeretnének ezekkel foglalkozni, ezzel a témakörrel. Felszabadultak.

– Milyen lehetőséget lát abban, hogy a diákok ilyen körben, ilyesmivel tudnak foglalkozni?

Ez rettenetesen fontos, és nagyon-nagyon boldog lennék, ha minél több iskolában lehetővé válna, hogy ilyen kis műhelyekben, kisebb csoportokban tudnának a gyerekek foglalatoskodni. Egyébként bármilyen tevékenységi körről beszélünk vagy bármilyen tantárgyról, szerintem egy-egy ilyen foglalkozás sokkal többet ad pusztán a tárgyi tudásnál, amit megkapnak. Mert megtanulnak együttműködni, figyelembe venni a másik véleményét, egy kicsit hátralépni, egy kicsit elcsendesedni. Van, akinek az érdekérvényesítésre van szüksége, és ezért lép kicsit előre. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy ez minél több helyen megjelenjen.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg