„Hejj regő rejtem…” – Népzenei tábor Gébárton

Szikszai Balázs Budapestről érkezett, ám a Dél-Alföldről, juhász családból származik. A Zalaegerszegi Médiacentrumnak elmondta:

Visszamenőleg az 1800-as évekig tudjuk visszavezetni a családfát, és valószínű, hogy már akkor is pásztorkodással foglalkoztak őseim. Ez is motivált, hogy dudán kezdjek játszani. A másik ok pedig, hogy szerettem volna olyan hangszeren játszani, amit nem gyárban készítettek, hanem amit akár egy ember otthon, saját kezűleg elkészíthet.

A tábor minden évben konkrét céllal indul: az oktatók egy-egy tájegység hagyományos dallamait dolgozzák fel, hogy a fiatalok ne csak technikát, hanem kulturális örökséget is magukkal vihessenek.

Szabó Zoltán, népzenész-etnográfus kiemelte:

Most például Jankovics Imrének a kanásztáncai vannak terítéken. Ezeket tanulják a diákok. És bízunk benne, hogy hazaviszik, bővítik a repertoárjukat, és azt is megértik, hogy ez egy Európában, sőt világviszonylatban is egyedülálló hangszer, amit csak itt, Zalában és Somogyban játszottak.

Egy emelettel feljebb a tekerősöké a terep. Ölveczky Árpád szülei hatására ismerkedett meg a népzenével és a néptánccal. Ezen a hangszeren két éve tanul.

Mint mondta, azért választotta a tekerőt, mert úgy véli, nagyon egyedi hangzása van.

Ez a hangszer képes egy egész zenekar szerepét betölteni. Ott a prímás, a brácsás, a bőgős – mind benne van.

A tekerősök idén a szentesi dallamanyaggal ismerkednek – a munka itt is tudatos tervezés mentén zajlik.

Havasréti Pál, népzenész-zenetanár hangsúlyozta:

Minden évben eltervezzük, hogy mit tanítunk. Idén a szentesi anyagot vettük elő, tavaly az ormánsági dalokat tanultuk, és a zalai dallamok is tervben vannak – hiszen fontos, hogy a helyi közönségnek is tudjanak játszani a tanulók.

A tábor létrejöttét az NKA Halmos Béla programja támogatta – célja, hogy a népzene élő hagyomány maradhasson. Gébárton pedig nemcsak a dallamok, de az élmények is örökre megmaradnak.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg