Kinek köszönhető, hogy január elsején kezdődik az újév?

Az Origo utánajárt annak, kinek köszönhető, hogy január elsejével kezdődik az újév.

A naptár és az évkezdés régen sokkal inkább szólt a hatalomról, a vallásról és a mezőgazdaság túléléséről. Az ókori Mezopotámiában az újév nem a tél közepére, hanem a tavaszi napéjegyenlőség idejére, az árpa betakarítására esett. Az ókori Egyiptomban a Szíriusz csillag felbukkanása és a Nílus áradása diktálta az idő múlását. A legrégebben feljegyzett újévi ünnepségek i. e. 2000-ből származnak az ókori Mezopotámiából. Itt zajlott az ún. akitu fesztivál, amely akár 12 napig is eltartott, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első újhold napján kezdődött, és általában márciusra esett. Kínában évezredek óta a téli napfordulót követő második újholdkor kezdődik az újév (Holdújév), ami általában január végére vagy februárra esik. A következő 2026. február 17-én kezdődik. 

Újév az ókori Rómában 

Az első naptárak Romulus király nevéhez fűződtek. Nem januárban, hanem márciusban kezdődtek és csupán 10 hónapra szóltak. Március volt az az időszak is, amikor a hatalmat új konzulok vették át. Róma második királya, Numa Popilius a Kr.e. 7. században 50 napot hozzáadott a naptári évhez. Célja ezzel az volt, hogy lefedje a teljes téli időszakot. Ő osztotta az évet 12 hónapra – akkor még egyenlőtlenül.

A 12 hónap már tartalmazta a januárt és a februárt is – előbbivel január 1-jén Janus, a kétarcú istenség előtt kívánt tisztelegni, utóbbi a nevét a Februa nevű megtisztulási fesztiválról kapta. 

A római naptári év holdalapú volt, ám a 29,5 napos holdfázisciklus miatt a naptár néha kiesett a szinkronból, így minden alkalommal be kellett vezetniük egy újabb hónapot. A Julius Caesar által Krisztus előtt 46-ban bevezetett Julián-naptárnak ugyanis 11 perc eltérése volt a csillagászati évtől, ami akkor elhanyagolhatónak tűnt. A percek azonban minden 128. évben újabb és újabb nappá szaporodtak, a Nap járásától lemaradt kalendáriummal egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása. 

Egyre kaotikusabb lett minden, amit végül XIII. Gergely pápa megelégelt

A kaotikusság elkerülése érdekében XIII. Gergely pápa vezetett be naptárreformot 1582-ben. 

A január elsejét tette meg hivatalosan minden új év kezdetének, ami aztán az egész világon elfogadottá vált, és amelyet röviden csak Gergely-naptárként emlegetünk. 

Lengyelország először ellenkezett, és felkelés is tört ki a naptárreform miatt, de Nagy-Britannia sem volt hajlandó behódolni a pápa akaratának – csak sokkal később, 1752-ben kezdték el használni az általa megalkotott naptári rendszert. Szintén a pápának köszönhető a szökőév, amikor a naptári és a csillagászati év között mutatkozó különbséget, meghatározott időnként, egy beiktatott plusz naptári nappal szüntetjük meg.

Mi lett volna, ha a nyugati világ nem fogadja el a Gergely-naptárt és a január 1-jei évkezdést?

Minden sokkal kaotikusabb és nehézkesebb lenne, így a gazdaság alapvető működése is. A tőzsdék, a banki kamatszámítások és a nemzetközi szerződések teljesítése állandó átszámításokat és átdátumozásokat igényelne, hiszen az egyik országban már beköszöntött volna az új pénzügyi év, míg a másikban még hetek vagy hónapok választanának el tőle. Újév első napjához rengeteg szokás, babona és hiedelem is kötődik, nagy részük szerencsét, és bőséget hozhat. 

Fotó: illusztráció/AI