Brando, Elvis és Camus: 1956 különös kapcsolódásai a művészettel

A hét nap igézetében a Kultúrapont kiválasztott hét különös tényt, amelyek a forradalom és a kultúra világát kötik össze.

1956-nak van egy jól ismert története, a jellegzetes képsorokkal, Beethoven Egmont-nyitányával, de van egy másik nagy meséje is, amely művészekhez, írókhoz, filmesekhez, zenészekhez, képzőművészekhez köthető. 

1. Marlon Brando, avagy magyar apokalipszis most

Marlon Brando az ötvenes években jóval több volt, mint mozisztár. Karaktere, a trendteremtő dresscode-ja miatt divatikon is volt, a rock and roll előtt is rock and roll hős, aki Benedek László A vad című 1953-as mozijának köszönhette a motoros, bőrdzsekis imázsát. Talán Benedekkel való kapcsolata is belejátszott abba, hogy kifejezze a magyar forradalom melletti szolidaritását. Brando a forradalom leverése után, 1957-ben egy rövidfilmes kampányban vállalt szerepet, amiben a magyar menekültek támogatására szólította fel az amerikaiakat. A kampányt az International Rescue Committee (IRC), a Nemzetközi Mentőbizottság szervezte, hogy megsegítse a kommunista elnyomás elől menekülőket. Arra kérte az amerikaiakat, hogy adományokkal segítsék a nyugati országokban új életet kezdő kétszázezer magyart.

2. Elfelejtett arcok, megidézett hősök

Peter Watkins brit filmes öt évvel a forradalom leverése után megrendezte The Forgotten Faces  (Elfeledett arcok) című filmjét. Az eredeti tervei szerint az alkotáshoz fel akart használni Magyarországon forgatott 1956-os dokumentumfelvételeket, amelyekhez nem jutott hozzá, ezért amatőr színészekkel forgatta újra az eseményeket. Az 1956-os budapesti harcok jelenetei Canterbury külvárosában készültek, a szerepeket pedig amatőr színészek, főleg a Playcraft nevű színjátszó csoport tagjai játszották. Watkins jelenetei annyira hitelesnek tűntek, hogy amikor a filmet megmutatták a Granada Television illetékeseinek, először azt hitték, hogy Magyarországról kicsempészett eredeti híradófelvételeket látnak.

Watkins később a dokumentarista és a játékfilmes eszközöket egybefűző rendezőként lett ismert. A The Forgotten Facest a Ludwig Múzeum egy 2006-os filmklubprogramjában levetítette. Watkins leghíresebb filmje, a The War Game (1965) egy Nagy-Britanniát ért nukleáris támadást jelenített meg, amelyet a BBC nem engedett adásba, mert nyugtalanítónak találta. A felkavaróan naturalista disztópia 1967-ben Oscar-díjat nyert.

3. Pár lépés a határ

Alistair MacLean The Last Frontier (1959) című kémregénye az 1956-os forradalom utáni Magyarországon játszódik, melyben egy brit titkos ügynök, Michael Reynolds küldetését izgulhatjuk végig. A skót bestselleríró politikai thrillerében az ügynöknek egy Jennings nevű brit tudóst kell kimenekítenie a kommunista állambiztonság fogságából. A küldetés során Reynolds kapcsolatba lép magyar ellenállókkal is. A hidegháborús regény érzékletesen írja körül az 1956 utáni Magyarország feszült politikai légkörét, és olyan nagy siker volt, hogy az Egyesült Államokban is kiadták, de ott már The Secret Ways címmel jelent meg. A könyv felkeltette a filmesek figyelmét is, és 1961-ben Phil Karlson rendezésében egy neo-noir mozi is készült belőle megtartva a The Secret Ways címet.

4. Albert Camus szerint a magyar vér minden cseppjét óvni kell

Albert Camus-ről közismert, hogy szívén viselte az 1956-os magyar forradalom sorsát, A magyarok vére című írásában egyszerre ítélte el a szovjet agressziót és a nagybetűs Nyugat képmutatását, azt, hogy együttérzett az áldozatokkal, ünnepelte a fegyveres felkelést, de tevőlegesen nem segített. Az azonban kevesebb nyilvánosságot kapott, hogy Camus 1957-ben megkapott Nobel-díjában – a makulátlan életmű mellett – vajon szerepet játszhatott-e a magyarok melletti kiállása.

Camus segített abban, hogy a forradalmárok feldolgozzák a szabadságharc leverését, mert azt mondta, hogy a fegyveres harc ugyan elbukott, de példát állított nemcsak a szocialista tábornak, de az egész világnak is. Azt mondta, hogy „A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét”, illetve azt is, hogy „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben”. 

Az akasztófák szocializmusa című kötete (Antológia Kiadó, 2006) két, 1956-ot idéző szöveget tartalmaz, a címadó írást és A magyarok vére című szöveget. A könyvben olvashatunk egy, a magyar forradalomról szóló Hannah Arendt-tanulmányt is. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e összefüggés Camus 1956 melletti kiállása és az 1957-es Nobel-díja között. Nos, közvetlen bizonyíték nincs, a Svéd Akadémia hivatalos indoklása szerint Camus az 1957-es irodalmi Nobel-díjat „fontos irodalmi munkásságáért kapta, amely világos látású komolysággal világítja meg korunk emberi lelkiismeretének problémáit”. Vagyis az indoklás az életművére és annak erkölcsi jelentőségére vonatkozott, nem konkrétan Magyarországra. Ugyanakkor az indoklásában szereplő „korunk emberi lelkiismeretének problémái” kitétel utalhat arra, amit Camus A magyarok vére című írásában a Nyugat szemére vet.

5. Csak tiszta forrásból

Erdély Miklós kezdeményezésére az 1956-os forradalom idején meghirdették az Őrizetlen pénz című akciót, aminek keretében 1956 októberének végén a Magyar Írószövetség közreműködésével több budapesti helyszínen pénzgyűjtő ládákat helyeztek el ezzel a felirattal: „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak”. A ládákat nem őrizték, mégis 260 ezer forint adomány gyűlt össze, amivel az elesettek családjait támogatták.

Az akciónak művészettörténeti jelentősége lett, Erdély szerint ez volt a magyar akcióművészet első megnyilvánulása. Amikor Erdély arról olvasott, hogy a betört kirakatokat nem fosztották ki, eszébe jutott a pénzgyűjtés lehetősége. Hozzá kell tenni, hogy az őrizetlen pénz motívuma nem pontos, ugyanis a hirdetményen is olvasható, hogy „a ládát a Magyar Írók Szövetségének gépkocsija este 5-6 óra között szállítja el”.

Ugyanakkor a ragasztószalaggal a plakátra rögzített papírpénz képzőművészeti gesztusa különös kontextust alkothat a képekre ragasztóval felhelyezett művekkel, gondoljunk csak a 2019-ben a miami Art Basel művészeti vásáron bemutatott, a banánt a vászonra ragasztó Maurizio Cattelan alkotta Comedian (2019) című képre.

6. Rock és béke a völgyben

1956 nagy hatástörténetének része az is, hogy Elvis Presley 1957. január 6-án az Ed Sullivan Show-ban előadta a Peace in the Valley című spirituálét. A műsorban Ed Sullivan beszámolt a magyarországi menekültek helyzetéről, és arra kérte a tévénézőket, hogy támogassák azokat, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Tudjuk azt is, hogy a dal nem az 1956-os forradalomról szólt, a spirituálé békevágyat kifejező ének, és pluszjelentést kapott a magyar tragédiát bemutató műsorban.

Kevésbé ismert az, hogy a dal közvetve nemcsak a magyaroknak szólt, hanem Elvis édesanyjának, Gladys Presley-nek is, aki nagyon szerette a vallásos zenét, és Elvis neki is akart vele kedveskedni. Ez abban az időszakban volt, amikor a CBS Elvist csak deréktól felfelé filmezte, mert erkölcstelennek tartották a csípőmozgását, így e dal megmutatta az anyjának és az amerikaiaknak az érzelmesebb énjét is. Nem egyedül énekelt, a Jordanaires vokálegyüttes kísérte a televízióban és a lemezfelvételen is. A dal olyan nagy siker lett, hogy hat nap múlva stúdióba vonult, hogy felvegye a négyszámos Peace in the Valley EP-t. Ed Sullivan a fellépés végén „rendes, tisztességes fiatalemberként” írta le Elvist, mintegy megköszönve neki azt, hogy áttételesen ugyan, de támogatta a magyarokat.

7. A híd túl messze van

James A. Michener amerikai író 1957-ben jelentette meg The Bridge at Andau című könyvét. A címben szereplő andaui híd a magyar–osztrák határ közelében található átkelőhelyre utal, amelyen keresztül a magyar menekültek átjutottak Ausztriába. Michener a könyv centrumába a menekülőket helyezte. Azt a létállapotot mutatta meg, amikor szétszakadnak a családok, és nemcsak azokra vár bizonytalanság, akik elhagyják a hazájukat, hanem azokra is, akik maradnak.

A kötet a menekültek személyes történetein keresztül felhívta a figyelmet arra, hogy 1956 történetének nem csak budapesti fókusza van. Michener munkájának azért is van különösen erős dokumentarista jellege, mert közvetlenül az események után írta, és a menekültek tapasztalatait állítja a középpontba. Az irodalmi igényű riportkönyv 1994-ben magyarul is megjelent, A híd Andaunál címmel, a Flitter GMK kiadásában.

Fotó: jelenet Ксенія Герман YouTube videójából