Reflektorfénybe kerültek a Hunyadiak – Cseh Valentin történésszel beszélgettünk a filmről

– Hogyan néz meg egy történész, főleg a téma egyik legnagyobb ismerője egy ilyen filmet?

Igyekszem nem történészként nézni egy ilyen filmet, mert az félrevisz. Történészként igazából történelmi könyveket néz az ember, tanulmányokat olvas, meg mondjuk dokumentumfilmeket. De egy ilyen játékfilmet megpróbálok én is úgy nézni, mint mindenki más. És ha jó a film, ha leültet, magával ragad, akkor végig nézi az ember. Gyakorlatilag eldől az első 10-15 percben, maximum fél órában, hogy milyen lesz az egész. Szerintem a Hunyadi film ilyen szempontból jó volt

– fogalmaz a zalaegerszegi történész, A nándorfehérvári csata 1456 című könyv szerzője.

Az, hogy történetileg nem minden úgy volt, ahogy ebben a filmben be lett mutatva, az biztos! De nem is az a célja egy játékfilmnek, hogy valósághűen ábrázolja a történelmet. Azért vagyunk mi történészek, hogy azt leírjuk, dokumentumfilmet készítsünk, és ott próbáljuk meg elmondani – jelenlegi ismereteink szerint – azt, hogy valójában mi, és hogyan történt. Egy játékfilmnek, egy filmsorozatnak más a funkciója.
Az viszont biztos, hogy a közbeszédet ráirányította a Hunyadiak korára. Az ember bármelyik héten, amióta ezt a filmet elkezdték vetíteni, felmegy az internetre, vagy kinyit egy újságot, mindenhol szemben találja magát a Hunyadiakkal. Nincs olyan hetilap, napilap, vagy folyóirat, amelyikben heti, kétheti rendszerességgel ne jelenne meg írás a Hunyadiakról. Vagy a film kapcsán, vagy csak úgy általában a Hunyadi család kapcsán, valami biztosan megjelenik. Tehát a közbeszédet, az érdeklődést ráirányította a Hunyadiakra. Történelmi magazinok is jelennek meg tematikus lapszámmal, például legutóbb a Rubicon-nak jelent meg egy Hunyadi János életét feldolgozó lapszáma. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek jók, mert beszélünk róluk, foglalkozunk velük.
Óriási erénye és haszna ennek a filmnek, hogy ráirányította a közbeszédet végre valahára újra a Hunyadiakra és arra a helyzetre, ami a XV. századi Magyarország számára élet-halál kérdéssé vált, évtizedről évtizedre egyre inkább. A fenyegető Oszmán Birodalomra gondolok, amely majd a XVI. század első felében a hazánkat tönkre fogja tenni. De a XV. században még nem itt tartunk! A század elején két nagyhatalom által vívott küzdelemről beszélhetünk a délkelet-európai befolyásért, az észak-balkáni térségben való magyar befolyás megőrzéséért, és az Oszmán Birodalom terjeszkedésének a megakadályozása végett. Szóval a film is ezt mutatja be nekünk.

– Segíthet ez a film abban, hogy a fiatalok érdeklődését egy kicsit erősítse a történelem iránt? Előkerül a téma az iskolában?

Kaptam már kérdést, hogy mi a véleményem a filmről. Nyilván az ember ezt elmondja, amennyire az idő engedi. Része egyébként a tananyagnak a Hunyadiak kora, akkor biztosan sok helyütt előkerül a film, vagy inkább annak egy-egy részlete. Az utolsó - másfél órás rész - tantervi keretek közé nehezen illeszthető be, viszont azért van olyan része, amit be lehet vinni, le lehet vetíteni a diákoknak. És miért is ne tennénk? Hiszen mozgóképen keresztül sokkal jobban megmarad a fiatalokban, hogy mi történt akkor. Nem fognak olvasni tanulmányokat, könyveket, több száz oldalt arra vonatkozólag, hogy milyen volt a Hunyadiak korában Magyarország, milyen kihívásokkal nézett szembe. Ez, lássuk be, már a mi fiatal korunkban is egy nehezített pálya volt, bár akkor még jóval többen olvastak könyveket. Napjainkban a rövid videók, illetve az ilyen filmek, amelyek meg tudják szólítani a fiatalokat. És végül is ez a dolognak a lényege, hogy a fiatalabb generációknak megtanítsuk a magyar történelemet, hogy tudják, mennyire dicsőséges ennek a népnek a történelme, amire még a negatív dolgokkal együtt is büszkék lehetünk. És ez a film segít nekünk abban, hogy a XV. századi Magyarország történetét egy picit jobban megértsük, minden hibájával együtt.
Nyilván a filmkészítőknek nagyon sok fiktív elemmel kellett dolgozniuk, hogy nézhető legyen a produkció, de képi világában látványos, szerintem. Nagyon szép csatajelenetek vannak, már amennyire egy csatajelenet szép lehet, hiszen az azért a maga valójában egy eléggé véres küzdelem volt már abban az időszakban is. Nyilván a film ezt bizonyos szempontból idealizáltan mutatja be, hiszen nem lehet azt bemutatni, amilyen a maga valójában egy háború. De nem is ez a cél, hanem az a cél, hogy bemutassa azt a küzdelmet, amit akkor Magyarország folytatott Hunyadi János vezetésével annak érdekében, hogy megőrizze függetlenségét, megőrizze korabeli nagyhatalmi státuszát, és tudjon békében és nyugodtan élni ennek a fenyegető birodalomnak az árnyékában.

– Nagy valószínűséggel Hunyadi Jánosról és az ő dicső hadjáratairól mindenki hallott tanulmányai során. Cillei Ulrikról viszont jóval kevesebb maradt meg a magyarok emlékezetében. Valóban akkora ellentét és harc volt Hunyadi János és Cillei Ulrik, illetve a két család között, mint amit a film bemutat?

Ami a magyar történeti tudatban megmaradt Cillei Ulrik kapcsán, az igazából negatív, és ezt a film nagyon jól kihozta. Az őt alakító színész kiválóan játszott, nagyon szépen bemutatta azt a cselszövő embert, aki volt igazából Cillei Ulrik. Ő tipikusan az a negatív szereplő a magyar történelemben, aki minden rosszat elkövet, amit el lehet követni ebben az időszakban. Éppen emiatt nem valószínű, hogy megváltozik a jövőben a vele kapcsolatos magyar történeti tudat. Ő mindig is egy negatív szereplő lesz a magyar történelemben, bár a magyar bárók közé tartozott, hiszen magyarországi birtokai is voltak. Szlavón bán is volt hosszú ideig, de a mai Szlovénia területéről származik, a mai Celjéből. Ott érthetően teljesen más az ő megítélése, nyilván azon a területen pozitív hozadéka volt a család működésének. Magyarországon nem annyira. Nyilvánvalóan megvolt az a hatalmi érdek, ami mentén ő ezt a politikát úgy vitte, ahogyan vitte. Hunyadinak is megvolt a maga érdeke. E kettő összeütközött egymással. Ennek megvolt a maga oka, hiszen Hunyadi János volt az, akinek sikerült elérnie, hogy Cillei Ulrik ne legyen bosnyák király az 1440-es években. Ő szeretett volna, esélye is lett volna rá, Hunyadi azonban ezt megakadályozta. Ez abban az időszakban azért elég ok volt arra, hogy Cillei és Hunyadi között komolyabb ellentét legyen. Viszont a korszak ellentétei sem voltak örökkévalók, egy változó helyzetben minden megváltozhatott, akár az ellentétére is fordulhatott. Szó volt például arról, hogy Hunyadi Mátyás és Cillei lánya házasságot kötnek. Ez végül nem valósult meg a lánynak a halála miatt, de ez is azt mutatja, hogy ha ez a két nagyhatalmú család összefogott volna, akkor az már egy teljesen más helyzetet teremt, hiszen a szülők nyilvánvalóan akkor az ellenségeskedésüket abbahagyták volna. De a történelem másképpen alakult. Végül 1456 novemberében Cillei Ulrikot a Hunyadi-ház akkori vezetője, Hunyadi László emberei egy máig teljes egészében fel nem tárt vita során megölték. Hogy konkrétan, mi történt ott, és hogyan, mi módon, ezt már nem tudja senki elmondani, ez a történelem homályába vész. Viszont a gyilkosságnak komoly belpolitikai következményei lettek a Hunyadiakra nézve, amely történet majd végül 1458-ban jut nyugvópontra, amikor Hunyadi Mátyást Magyarország királyává választják. Ő lett az a kompromisszumos személy, aki végül nyugalmat, és egy utolsó aranykort hozott az országba.

– Ezt azonban még megelőzte a nándorfehérvári diadal, aminek külön részt szentelt a sorozat.

A filmben nagyon szépen ábrázolták a nándorfehérvári diadalt, hősiesen, ahogy kell, és ahogyan mi szeretjük is. És ez így van jól, szerintem! Van pár dolog, ami nem egészen úgy történt, mint a sorozatban, hiszen tudjuk, hogy a déli harangszó története sem egészen úgy van, illetve Dugovics Titusz esetében a név nem feltétlenül stimmel. De valójában létezett a személy, aki levetette magát a törökkel és a török zászlóval együtt az egyik toronyból. Bonfini is írt róla. Tehát a személy létező volt, és a lényeg, amit ehhez hozzá kapcsolunk, az a hősi önfeláldozás. És tulajdonképpen az egész filmnek valahol ez egy kulcspillanata, szerintem. A hősi önfeláldozáson keresztül ábrázolja, hogy igenis vannak emberek az országban, akiket akkor éppen Hunyadi János vezetett, akik hajlandóak akár az életüket is feláldozni Magyarországnak a megmaradása, a szebb jövője, a jobb jövője érdekében, és emiatt ők küzdenek, hogy az utódaiknak majd jobb legyen. Ez szerintem a legfontosabb az egészben.

Szöveg: Frauenhoffer Márta

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg