Akriltulok és Filcbölény: Böröcz Nándor Neánder kiállítása látható a Göcseji Múzeumban

„Ekkor a teknős már 200 éve unta” vagy „Magyar a jász is, csak később ért ide”. Két magával ragadó cím arról a kiállításról, ami évezredekkel korábbi időszakot idéz – rendhagyó formában. Böröcz Nándor faalapú képzőművészeti alkotásokat készít, amelyeket ősi motívumok inspirálnak.

Pénzügyi területen szerzett diplomát, ma Lendván magyar nyelvi lektorként dolgozik. Tagja volt az 1986-ban, Zalaegerszegen alakult főiskolai zenekarnak, az úgynevezett Őstarhonyának, majd az 1992-ig működő Tarhonya Kedélyzenekarnak. 2019-ben az Apunk a punk néven született formáció szövegíró-énekese lett. Néhány éve kezdett barlangrajzokra emlékeztető képeket festeni.

Engem az egész őskor teljesen megragadott

– vallja a képzőművész.

Festeni sose tudtam, de olvastam sok könyvet az őskorral kapcsolatban, és rengeteg motívumot láttam, ami teljesen megragadott. Arra jutottam – barlangom nyilván nincs, meg az nehezen is hurcolható mindenhova – hogy biztosan festett fára is az ősember, de ugye annak ma már nem lehet nyoma, mert elkorhadt. Ezeknek az öreg fáknak, amik körbevesznek bennünket, ezeknek általában jelentése is van. Ez például egy disznóbontó asztal, amin látszik a története. Minden perce megjelenik, ahogy a bárdok lecsaptak... Ez kap egy enyhe csiszolást, és már csak csinálni kell. Utána már jönnek valahogy ezek a mindenhonnan összeszedett motívumok, amik nem egységesek. Tehát ez nem azt jelenti, hogy ez most afrikai, az szibériai, az francia barlangból van, hanem térben és időben, ahogy előjönnek belőlem

–  avat be a részletekbe az alkotó, akinek első önálló képzőművészeti tárlata Sénye után Zalaegerszegen látható.

Ha megfog valakit, akkor leginkább azért, mert egyrészt ez az ősi anyag, a régi használt fák, valahol mindenkit közelebb, közel visz a természethez, meg a múltjához, az őseihez. A másik pedig ezek a motívumok, amiket tényleg nem én találok ki, tehát én másolok, én ezt nem tagadom. Amennyire sikerül, az meg mindenkiben ott kell, hogy legyen, több tízezer év lenyomataként az összes ősben. És hogy konkrétan mit érez, azt nem is tudja az ember, ahogy én sem. De a tudatalattinkban, kollektív tudatalattinkban ezek a motívumok ott vannak, mert ott kell lenniük, és szerintem leginkább ez fogja meg az embereket. Van ma egy olyan a képzőművészetben, hogy már nem is a saját képeiket állítják ki, hanem azoknak a nyomatait, és azt adják el, és egyfajta részvényt lehet ezzel venni. Hát ezt próbálja meg valaki hamisítani! Nem tud ilyen fát szerezni sehol, pontosan ilyet. Úgyhogy valahol visszavisz egy normálisabb időkbe. (…)  Ha bénák is a figurák, ha nem is annyira tökéletesek; biztos jobban meg lehetne ezeket csinálni, de egyelőre én csináltam meg ezt.

Vállaltan szembe megy minden dogmával: a kortárs művészet merev, túlzottan intellektualizált szabályaival, annak kényszeres üzenetközlő szerepével; a klasszikus művészeti anyaghasználattal és a hagyományos technikákkal.

Nem vagyok hajlandó komolyan venni magamat, hogy én itt gótikus arccal mondjam, hogy én mekkora nagy ősi erőket keltek életre. Nem. De végülis ezek jönnek nekem, és ironikus címeket adok azért is. Kicsit már unalmas, hogyha mindenki annyira nagyon komolyan veszi magát és üzen… Ne üzenjen, csinálja, amihez kedve van, azt’ az vagy tetszik valakinek, vagy nem.

Böröcz Nándor ösztönös, intuitív, ironikus alkotói attitűdöt képvisel. Egy személyes, ugyanakkor archaikus világot épít, amelynek alapja a kollektív emlékezet, az anyag, azaz a fa iránti tisztelet és az alkotás öröme. A legtöbb kiállított műnek személyes története van.

Nekem a fa maga volt a kiinduló alap. Ennek a képnek például az a címe, hogy Kátránybéka az istenség napelemeire pályázik. Ebből a kátránybéka annyiban valós, hogy volt a fán egy nagyon komoly kátrányfolt, amit nem lehetett leszedni. Egy idő után rájöttem, hogy le se kéne szedni, csak legyen keze lába, és mindjárt kapunk egy ilyen alvilági alakot, mert azért több képen is megjelenik, hogy a mélyből jönnek a hidegvérűek és a melegvérűek meg fönn a világban azt hiszik, hogy a gonosz nem támadja őket. Más azt mondta, amikor meglátta a képet, hogy olyan, mint a Nemzetközi Űrállomás a napelemeivel. Hát mondom, ha meg így gondolják, akkor legyen ez a címe, hogy a kátránybéka megirigyelte az istenség napelemeit.

Az Akriltulok és Filcbölény összművészeti-, és több érzékszervre ható projekt. Nándor lánya, Réka, Versailles-ban végzett parfümőr – két illatot is alkotott a különleges kiállítást kísérendő. A "Stone Age" és a "Préhistoriqe" nevű parfümök készítéséről egy, a bemutatón futó videóban beszél.

A nem mindennapi bemutató, melynek a Göcseji Múzeum pincerendszere ad helyet, július 31-ig várja a látogatókat, s aztán tovább utazik, a tervek szerint a határon túl lesz a következő állomás.

Fotó: Médiacentrum Zalaegerszeg