2025.07.16., szerda - Valter napja
facebook
Keresés
„Hosszú utat jártunk be” – Dr. Buzogány Mária gyermekgyógyász főorvos kapta idén a kórház legrangosabb elismerését
2025. július 12., 09:00 - 0. x 00., 00:00

„Hosszú utat jártunk be” – Dr. Buzogány Mária gyermekgyógyász főorvos kapta idén a kórház legrangosabb elismerését

2025. július 12., 09:00
Nagyszabású ünnepséggel emlékezett meg idén is a Magyar Egészségügy Napjáról a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház. Semmelweis-napon kitüntetésekkel ismerték el szakembereik munkáját. A legmagasabb rangú elismerést – a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórházért Emlékplakettet – ezúttal Péterné Dr. Buzogány Mária, a csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály főorvosa vehette át. A díjazottal életútjáról és munkásságáról beszélgettünk.

Meglepő volt számomra, hogy nekem ítélte a vezetőség ezt a magasrangú kitüntetést, ugyanakkor nagy boldogság, és örömmel töltött el, hogy a munkámmal gyakorlatilag kiérdemeltem ezt az elismerést. Nekem mindig a kis betegek, a gyógyítás és a segítségnyújtás volt az alapvető célom, és egyben az életcélom 

– fogalmaz Dr. Buzogány Mária. 

– Több mint 40 éves munkásságról beszélhetünk. 

Igen, 1979-ben végeztem. Tolna megyei vagyok, Szekszárdon születtem, ott is jártam általános és középiskolába. Az egyetemi évek alatt nem gyermekgyógyásznak készültem, hanem kardiológusnak. Édesanyámnak egy elhúzódó, hosszú szívbetegsége volt, ami végül is megakadályozta abban, hogy megérje a diplomámat. Olyan hírek jártak az egyetemen, hogy végzés után, akinek nincsen szerződése kórházakkal, azt oda teszik, ahol éppen üres hely van. Én úgy gondoltam, hogy – édesanyám és a családom miatt – szeretnék Szekszárdon maradni. Ezért aztán szerződést kötöttem a tolnai megyei kórházzal, és így gyakorlatilag négy éven keresztül ösztöndíjasa voltam a megyének, utána pedig a gyerekosztályra kerülhettem, amit abszolút nem bántam meg, mert nagyon jó tanítómesterem és munkatársaim voltak abban az első öt évben. A főnököm volt az, aki belém oltotta a szeretetet az endokrinológia és a diabetológia, valamint a gyermek belgyógyászat iránt. Majd amikor idekerültem házasságom révén Zalaegerszegre, akkor Rubecz István tanár úr volt az osztályvezető, aki gyakorlatvezetőm volt az egyetemen, így nem volt idegen a főorvos. Ő az újszülöttgyógyászatnak, koraszülöttgyógyászatnak, és neonatológiának volt az elkötelezett híve, így ő a neonatológiát oltotta belém. Azt a feladatot adta – amit úgy éreztem, meg kell csinálnom –, hogy valósítsuk meg a családbarát, úgymond gyerekágyas részleget, és a szoptatás frekvencianövelését.

– Mindez sikerült, hiszen főorvosnőnek nagyon nagy szerepe van abban, hogy Zalaegerszeg már régóta családbarát szülészeti címmel is büszkélkedhet.

Igen, amikor második gyermekem születése után visszajöttem a kórházba, akkor az újszülöttosztályra kerültem. Akkor kicsit úgy éreztem, hogy itt egészséges gyerekek születnek, mit kell nekem különösebben orvosi munkát végezni azon kívül, hogy megvizsgálom őket? Aztán a főorvos úr felvilágosított, adott egy-két irodalmat, hogy legyek szíves, ezt olvassam el. Utána már tudtam, mi a dolgom. Abban az időben Európában, de Magyarországon is nagyon kevés gyerek kapott tisztán anyatejet megszületés után. Negyven százalék sem volt az anyatejes babák aránya, jobbára tápszerrel táplálták a gyermekeket. Csak az volt a cél, hogy hízzon a baba, és úgy menjen haza. Szegény gyerekek üvöltöttek, mert ugye szoptatás előtt megmérték őket, majd visszavitték. Megitatták cumisüvegből őket, majd vissza, aztán 3 óra múlva újra a mamához. Emlékszem, hogy a főbejárattól már lehetett tudni, hogy hol az újszülött osztály, mert éjjel-nappal visítás volt, illetve égett a lámpa. Innen indultunk el! Végül 1997-től, amikor az átépítés történt a szülészet-nőgyógyászaton, a gyerekágy is megújult, és sikerült olyan kórtermeket kialakítani, ahol már együtt lehet az édesanya gyermekével. A berendezéseket is megszerezték, és nagyon elegáns, úgymond kétágyas, négyágyas szobákat alakítottak ki saját fürdőszobával, illetve a guruló bölcsők is akkor érkeztek. Eljutottunk végül oda, hogy születése után nálunk a távolságtartás nulla, mert mindjárt megkapja az édesanya a babáját a testére, és két órán keresztül együtt vannak, amíg az édesanyát is megfigyelik a szülészeten a szülés után, utána pedig együtt kerülnek fel a gyerekágyra. 
Hosszú utat jártunk be a munkatársaimmal, mert nem sok bababarát osztály, kórház volt abban az időben Magyarországon. Ádám Borbála debreceni neonatológus volt a tanítómesterem, akinek az útját járva magunk jártuk ki a köves úton, hogy ezt hogyan tudjuk megvalósítani. Képzéseket szerveztünk, és így kiépült a jelenlegi munkacsoportom, akikre nagyon büszke vagyok, mert végül is fiatal életkoruk ellenére nagyon jól értenek úgy a kommunikációhoz, mint szakmai téren az édesanyák segítéséhez. Egyre rövidebb az idő, amit a kórházban eltöltenek az édesanyák, nem szeretnek sokáig bent maradni. És erre a 3-4 napra kell nekünk összpontosítani, hogy megfelelő segítséget adva, otthon folytatni tudják a baba táplálását. Sikerült meggyőzni talán a közvéleményt is, úgy gondolom. Egy újszülöttnek akkora a gyomra, mikor megszületik, mint egy cseresznye. Abba nem lehet belepótolni még többet, mert szegény vagy kihányja, bocsánat a kifejezésért, vagy pedig üvölt, mert fáj a hasa. Igyekszünk megnyugtatni az édesanyákat, hogy nem baj, ha még nem megfelelő a tejtermelés, mert ettől függetlenül a babája nem éhezik, és ezzel a közvetlen, szoros kommunikációval sikerül azokat is megnyugtatni, akik eleve már úgy jönnek, hogy biztos éhezni fog a babájuk.

– Amiben még nagyon nagy eredményeket sikerült elérnie főorvosnőnek, az a gyermekkori cukorbetegség. Nagyon sokan érkeznek az ambulanciára ilyen ügyben, sajnos. 

A másik szívügyem a gyermek anyagcsere és endokrinológia, valamint a gyermek diabétesz. A gyermek diabéteszt itt örököltem meg a szakrendelő orvostól. De ahogy említettem már Szekszárdon voltak ilyen jellegű pácienseim, és ezzel foglalkoztam. Úgy érzem, hogy gyerekkorban is hiába mondjuk azt, hogy ezzel együtt lehet élni, és ez nem betegség. Azért a cukorbetegség mégiscsak egy nagyon nehéz életforma, egy szigorú életforma. És ha, mi, orvosok nem állunk ott a szülők mellett, nem támogatjuk, nem nyugtatjuk meg őket - hogy most azért magas a gyerek cukra, mert hidegfront van, vagy azért alacsony, mert melegfront van, ugyanis az időjárás, a légnyomásváltozás is befolyásolja vércukorértékeket -, akkor teljesen magukra vannak maradva, és néha butaságokat követnek el, amit nagyon nehéz utána korrigálni. Az én szakrendelésemen - hiába 20 perc a vizsgálati idő vagy az előírt idő - mindenkivel addig foglalkozunk, ameddig a problémáját nem beszéltük meg. Háromhavonta jönnek, tehát van mit megbeszélni. Én sohasem bántom a gyerekeket, nem mondom, hogy ezt megint rosszul csináltad. Ami elmúlt, az elmúlt. Csak azt kérem: hogy nézzük meg a három hónapot, amiről hoztál nekem adatokat, és vizsgáljuk meg, hogyan tudlak téged a továbbiakban ebből kihozni, hogyan tudok segíteni? És akkor jönnek elő a mélyebb, őszintébb szavak, hogy igen becsúszott egy kis csoki, egy kis fagyi. Ezt is meg lehet beszélni! Nagyon sok mindenben tudtam és tudok nekik segíteni. Megkért egyszer egy nagyfiú, hogy doktornő legyen szíves, írja le nekem, hogy mit kell csinálni, ha berúgok. Mert én most elmegyek osztálykirándulásra és be szeretnék rúgni, és az osztályfőnököm kér egy itinert, hogy mit csináljanak velem, ha berúgok, és elvesztem az eszméletemet. Hát elég furcsa kérdés volt, de őszinte. Bizalommal fordult irántam, mert tudta, hogy akármennyire tiltani fogja a pedagógus, ők ezt biztos meg fogják lépni. Hát meg is lépték. Legközelebb, amikor jött, megkérdeztem: Berúgtál? Be. Leesett a vércukrod, elvesztetted az eszméleted? El. És megkaptad a segítséget, amit kell? Igen, de soha többet nem csinálom, olyan rosszul éreztem magam. 

– Viszont ha gyermekkorban sikerül elsajátítaniuk azt a tudást, amit elvisznek majd felnőttkorukra, akkor biztonsággal, és teljes életet tudnak élni cukorbetegként is.

Én is így gondolom! És az inzulinok minősége, technikai kiszerelése, a vércukormérők, a szöveti cukormérők, mind-mind abban segítenek, hogy még jobban megismerje a gyermek a saját anyagcseréjét, illetve a szülő a gyerekét. Ugyanis egyre fiatalabb korban jelentkezik a cukorbetegség! Nem egyszer egy év alatti gyereket is kellett kezelnünk, és azért az ő táplálása, az ő beállítása sokkal nehezebb. De hála a technikának és a cukorbeteg mérnök apukáknak a világon, akik létrehozták az inzulinpumpát, ami végül is most már egy okospumpa. Ami azt jelenti, hogy ha jól beprogramozzák, akkor nem is kell hozzányúlni. Tehát az inzulint ő maga adagolja akkor, amikor felfele megy a cukra, és leállítja, mikor lefele megy a cukra, és egy átlagértékhez közelítve mindig korrigálja, így a szülő is sokkal nyugodtabb. És mindezeket az információkat megosztja most már a szülővel az okostelefonok segítségével.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg

xdEnYEiZgKY
# Kapcsolódó galériák
# Kapcsolódó cikkek