A hősökre emlékeztek – Zalaiak a mohácsi csatában

Az emlékév lehetőséget teremtett a korabeli dokumentumok és levéltári források alaposabb vizsgálatára. A teltházas rendezvényen Bilkei Irén történész, az MNL Zala Vármegyei Levéltár címzetes igazgatója az elmúlt évek eredményeit összegezte.

Én a latin nyelvű forrásokat kutatom. Szépen, lassan jöttek össze, álltak össze az összefüggések. Tavaly ősszel már tartottunk egy nyugat-dunántúli, sárvári konferenciát Mohács nyugat-dunántúli résztvevőiről. Erről eddig nemigen beszéltek. Az természetes volt, hogy Baranya és Tolna megye a földrajzi helyzete miatt fontos. Azzal viszont senki nem foglalkozott, hogy a nyugat-dunántúli régiónak milyen szerepe volt. Ezt próbáltam összefoglalni, történeti összefüggésbe helyezni, egészen a Jagelló-kor viszonyaitól indulva.

A történész azokra a zalai hősökre emlékeztetett, akik részt vettek a hadjáratban. Köztük volt Ákosházi Sárkány Ambrus zalai főispán és országbíró, aki elesett a csatában. Csébi Pogány Zsigmond, királyi zászlótartó is a Duna menti síkságon vesztette életét.

 Nem tudjuk, hogy neki volt-e valamiféle vezérparancsnoki szerepe, de az elesettek között tudunk róla. Ugyancsak tudunk két másik emberről, egy köznemesről, akit Rajky Mihálynak hívtak, mert egy későbbi oklevél megemlíti, hogy meghalt a mohácsi csatában. Tudjuk, hogy a kapornaki apát, Szili Albert részt vett, mert szintén egy teljesen más ügyben keletkezett oklevél mondja azt, hogy „miután visszatért a mohácsi csatából”. Tehát így kell gyakorlatilag összebogarászni ezeket az adatokat.

- ismertette dr. Bilkei Irén történész. Hozzátette; arra is választ keresett, hogy a Nyugat-Dunántúl jelentősebb főurai közül kik maradtak távol a csatától, és miért.

A nyugat-dunántúliak közül a legfontosabb Nádasdy Tamás, a zalavári apátság világi kormányzója volt. Ő igazoltan volt távol, mert a király elküldte a német rendekhez segítséget kérni. Nem kapott támogatást, és arra érkezett haza, amikor a csata már véget ért. A Kanizsai arisztokrata família azért maradt távol, mert a befolyásos főnemesi családnak 1526-ban nem volt katonaképes férfitagja. A Gersei Pethő családot – Keszthely urait – szokták úgymond felelősségre vonni. Kibogarásztam egy adatot, amely szerint létezett egy olyan törvény, amelyben sok pénzzel meg lehetett váltani a katonai szolgálatot. Valószínűleg ők is ezt tették.

 Az eseménysorozatot szeptember 10-én, csütörtökön folytatják. Ekkor Schmöltz Margit és Cs. Szabó Sándor szerzők a „Nekünk Mohács kell” című kötetüket mutatják be a bibliotékában.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg