Zalakerámia a londoni tőzsdén

Nagyon jó állapotba került a Zalakerámia az idő alatt, amíg vezetőként ott dolgoztam. A nyolcvanas években többször lett kiváló vállalat. Egyszer megkapta a Minisztertanács SZOT Vörös Zászlóját, ami akkor legmagasabb kitüntetés volt, majd 1988-ban jött a társasági törvény és ’90-től jött a rendszerváltás. Nagyon jó banki kapcsolatokkal rendelkeztem, és a banki kapcsolatokon keresztül egy angol befektető társaság megvásárolta a Zalakerámia 52%-át, és átalakult a Zalakerámia részvénytársasággá. 52% volt az angoloké, és 48% a magyar államé. Egy éven belül a londoni tőzsdére és a budapesti tőzsdére kerültünk. 1992-96 között a részvények árfolyama a londoni tőzsdén is, a budapesti tőzsdén is megtízszereződött, és végül is, abban a négy évben, Európa legjobb cége volt a Zalakerámia.

Miután Tófeji agyag alkalmas volt arra, hogy ott burkolólap gyártás legyen, olasz technológiával folyamatosan fejlesztettünk a dekorokat. Sajnos abban az időben azért ebben egy kicsit elmaradtunk, ezért folyamatosan olasz iparművész cégektől vásároltuk a dekorokat. Sikerült a 80-as évek végére olyan szintre eljutni, hogy Nyugat-Európában tudtunk eladni. Ami szerencsénk volt, mert aki a Szovjetunióban adott el magasabb áron, az tönkrement. 1990 után mi, akik azt mondtuk, hogy ránk a nyugati - akkori nyugatnémet szabvány -, az érvényes a DIN szabvány, aszerint fejlődtünk folyamatosan. Betörtünk Ausztriába, Németországba, és folyamatosan nőtt ezen a két területen a piacunk.

- A cég több gyárat, üzemet is vásárolt, nem csak Magyarországon.

Igen, mert a tőzsdére kerülés után, miután az árfolyam folyamatosan nőtt, tudtunk felvenni kölcsönöket, tudtunk részvényeket pluszban kibocsátani, és ennek keretében három év múlva az ötször akkora állami vállalatot, a Rómait megvásároltuk és folyamatosan ott is fejlesztettünk. Majd következő évben megvettük Zágrábban egy akkora gyárat, mint a Zalakerámia Magyarországon volt. Következő évben megvettük Bukarestben szintén egy hasonló nagyságú gyárat, és úgy gondolom, hogy itt is jól szerepeltünk mind a két helyen a későbbiekben.

- Mit szólt ahhoz, hogy a tófeji gyárat 2024-ben bezárták, illetve mit gondol most arról, hogy újraindul?

Sajnos számomra egyértelmű volt a bezárás, mert az ezelőtti építésügyi miniszter az adót megemelte. Négyzetméterenként az átlagár az olyan 3000 forint körül volt, és 50 forint volt a négyzetméterre eső alapanyag adója, ezt megemelte húszszorosára és 1000 forint lett. Ebből egyértelműen következett, hogy tönkre fog menni a cég, mert nem tudja ezt kigazdálkodni. Ami aztán teljesült is. Tönkrement a cég. Az indok az volt, hogy ne külföldiek gazdagodjanak meg a magyar agyagon. Az, hogy mi lesz az emberekkel, azzal különösebben nem foglalkoztak.

- Mit szól ahhoz, hogy a Szatmári-csoport most megvette a gyárat és újraindul a gyártás?

Én örülök neki, és remélem, hogy azokat a sikereket, amiket elért az én igazgatóságom alatt a Zalakerámia, azokat a sikereket érjék el. És mindehhez nyilván nagyon jó erőt, egészséget meg egy jó irányítást kívánok a Zalakerámiának.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg