Görögországban bizonyíthat Brooklyn és gazdája, Tóth Andrea

– Tóth Andrea: Én már az előző kutyáimmal is próbáltam Európa-bajnokságra és egyéb nagyobb versenyekre kijutni. Most Brooklynnal sikerült. Nagyon rövid ideje van nálam, tehát nem kölyökkora óta nevelem én. Két és fél év munkája, hogy eddig eljutottunk. Egy elég hosszú, 4 fordulós versenysorozat után sikerült kvalifikálnunk magunkat a világbajnokságra. Nyolcan vagyunk a magyar csapatban, és mind egyéniben, mind csapatban fogunk kint futni Magyarországért.

– Mit tudhatunk Brooklynról?

– Tóth Andrea: Alapvetően a malinoisokhoz képest ő egy elég szociális kutya. Szoktunk menni iskolákba, óvodákba is. Nagyon sokat bemutatózunk vele, nagyon-nagyon szereti az embereket. Őrző-védő sportággal kezdte, aztán hozzám került, és egy teljesen új sportot kellett neki az alapoktól megtanulnia. Ahogy az eredményei is bizonyítják, sikerült. Elég mozgékony fajta, minden aktív sportban hajlandó, sőt imád részt venni.

– Sok versenyen vannak már túl?

– Tóth Andrea: Igen. Amikor elkezdte a kezdő kategóriában, szinte végig csak dobogós helyezéseink voltak. Aztán mentünk feljebb. A 4 fordulós verseny csak a válogató volt. Ezen kívül szinte minden hétvégén vannak versenyek. Én általában két-háromhetente megyek versenyre, mert sajnos minden Pest környékén van, ami ezért elég költséges mutatvány.

– Mint ahogy a görögországi világbajnokság is lesz. Mekkora költséggel kalkulál?

– Tóth Andrea: Egymillió forint körüli költséggel kalkulálok. Ebben benne van az utazás és a szállás is. Emellett rengeteg teszt kell a kutyának, orvosi vizsgálatok, hatósági engedélyek. Igyekszünk mindent előteremteni, de azért még kellenek a támogatók.

– Hogyan tudnak támogatást fogadni?

– Tóth Andrea: Egyrészt a Göcsej Kutya Klub számlaszámára történő utalással (74000236-10006832), emellett vannak támogatói pólóink, apróbb ajándéktárgyak, amiket meg lehet vásárolni. Ezen kívül támogatói szerződésekkel lehet segíteni bennünket a Göcsej Kutya Klubon keresztül, illetve van a csapatnak is, a belgajuhász válogatott csapatnak is támogatói pólója. Ezt a Facebookon hirdetjük, és ennek megvásárlásával is lehet támogatni minket.

Horváthné Vizsi Hajnalka ugyancsak gyakran versenyez, illetve készít fel kutyákat versenyre.

– Horváthné Vizsi Hajnalka: Úgy gondolom, hogy ha valakinek van kutyája, az ne csak otthon üljön, hanem tényleg foglalkozzon vele, és ehhez az agility egy kiváló sport. Kapcsolatot épít a kutya és a gazda között, ugyanakkor nagyon jól szocializálja a kutyát, és az embert is rengeteg mindenre megtanítja, türelemre például. Hetente kettő edzésünk van, és ott fejlődünk egyfolytában. A kutyával együtt személyiségük is fejlődik. Amúgy meg remek sport, rengeteget lehet vele nyerni mind a kutya, mind a gazdi szempontjából.

– Mennyire népes most a Göcseji Kutya Klub? Milyen sokan vannak?

– Sebestyén Zoltán: Egyre nagyobb létszámnak örülhetünk az agility sportban, de úgy alapvetően a Göcsej Kutya Klub mindenféle oldalon próbál helytállni. Főleg a lakossági kutyázásban és a sportokban, így óvodát, engedelmes tanfolyamokat is szervezünk

– veszi át a szót Sebestyén Zoltán, ugyancsak a Göcsej Kutya Klub oktatója.

– Emellett elég erős a terápiás vonalunk, ahol rengeteg terápiás kutyával különböző intézményekbe látogatunk. De szervezünk szabadidős programokat is, szoktunk túrázni, és a kutyasuli területén szívesen látjuk a kutyásokat egy-egy sütögetésre. Tanfolyamaink egyre nagyobb létszámmal futnak. Ez annak köszönhető, hogy egyre nagyobb a kutyák iránti érdeklődés, és ezáltal egyre több ember szeretne segítséget kérni tőlünk. A városi kutyázás mellett erősek nálunk a sportok, főleg az agility, aminek Andi az egyik oszlopa, ami egy elég stabil oszlop, hogy úgy mondjam.

– És most már példaképe is.

– Sebestyén Zoltán: Így van! Én végignéztem gyakorlatilag az elejétől a végéig az Andi folyamatos lemondásait, küzdelmét azzal kapcsolatban, hogy eljusson erre a szintre. Nagyon gratulálok neki ehhez az eredményhez! Csodálatos eredmény, amit nem sok ember mondhat el magáról. Rengeteg munkája van benne. Keverék kutyusoknál nem szokott világbajnokság lenni, de ugyanúgy hozzuk az érmeket folyamatosan ezekről a versenyekről. Én is elég sok versenyre járok, mivel a lányom is agilityizik, így folyamatosan kísérem. És azt lehet mondani, hogy nem vallunk szégyent a nagyvárosiakkal szemben sem.

Szöveg: Frauenhoffer Márta
Fotók: Tóth Andrea