Hagyományőrzés - Étellel, itallal kínálták az aratókat

Az árnyas fa alatt terített asztallal várta és hideg vízzel kínálta az aratókat. Felidézte, hogy ezen a táblán már a hatvanas, hetvenes években is gabonát termeltek. Az aratás nehéz fizikai munkát jelentett, így a diákoknak is jutott bőven feladat.

Kannában hordtuk a vizet az aratóknak. A napi bér 1 forint volt, annyit kaptunk egy napi vízhordásért. A kutakból húztunk vizet, mire visszaértünk a mezőre, és megkínáltuk őket, már fordulhattunk is vissza, mert a víz megmelegedett. Ittak a friss vízből, utána kiöntöttük, és mentünk az utánpótlásért. Ezt négyszer, hatszor, nyolcszor megismételtük egy nap

- idézte fel Vigh László országgyűlési képviselő.

Száz esztendővel ezelőtt itt kis- és nagy bandák dolgoztak. A kézikaszás után marokszedők gyűjtötték össze a kalászokat, melyekből cséphadaróval nyerték ki a magokat. Ezeket a munkafolyamatokat ma már egyetlen kombájn végzi, ám a népi tudásra most is nagy szükség van. A tapasztalatok szerint ezek a szemek már beértek, így két héttel korábban vonultak ki a mezőre, mint a korábbi években.   

Az idő is meghatározza, hogy mikor kezdhetjük az aratást. A gazdák egész évben sok mindennek ki vannak téve. Mi próbáljuk megoldani a problémákat, de sajnos nem csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz a termés

- erről már Vigh György beszélt, aki több mint két évtizede dolgozik a családi gazdaságban.

A modern gépekkel 4 óra alatt learatják a nyolc hektáros területet. A magok szépek, az elmúlt évekhez hasonlóan hektáronként átlagosan 6 tonna – közepes hozamúnak számító – termést takarítottak be.  

Szöveg: Kolozsvári Ilona

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg