„Cambridge-i Ötök”, avagy kémbotrány a 20. században

A tehetséges fiatalok az Egyesült Királyságban, a Cambridge-i Egyetemen végezték tanulmányaikat. Az 1929 és 1933 közötti gazdasági válságot követően vállalták az együttműködést a szovjet hírszerzéssel.

Többségük felső középosztálybeli úri fiú volt, a kakukktojás pedig John Cairncross, aki egy szerényebb körülmények között élő skót családból származott, de ugyancsak kiváló diák volt. Az egyetem elvégzése után egyszerre jelentkezett a belügyminisztériumba és a külügyminisztériumba, és mindkét helyen az első helyen végzett. Rendkívül tehetséges, művelt emberek voltak. Voltak köztük különcök, sokan ittak, magánéletük is bőven adott találgatásokra okot. A szovjet hírszerzés pedig felismerte bennük a lehetőséget, és lecsapott erre a társaságra

- emlékeztetett prof. Kun Miklós történész.

Diplomájuk megszerzése után a brit államigazgatás magas posztjain helyezkedtek el, miközben sikeres hírszerző munkát végeztek. A megszerzett információkat rendszeresen továbbították Moszkvába. A fontosabb dokumentumokat lemásolták, melyek pár hét múlva Sztálin és Molotov asztalára kerültek.

Nagyban megkönnyítették a szovjet politikai és katonai vezetés dolgát, különösen a második világháború idején, miközben a legegyszerűbb hírszerzési módszereket alkalmazták. Pénzt kaptak a szovjet összekötőktől, előkelő londoni éttermekbe hívták meg a brit birodalom vezető személyiségeit, akik örömmel elfogadták a meghívást. A beszélgetések után feljegyzéseket készítettek, amelyeket átadtak a londoni szovjet összekötőnek, ő pedig futárral továbbította Moszkvába. Ennyire egyszerűen működött a rendszer

- fűzte hozzá prof. Kun Miklós történész.

A csoport hosszú évtizedeken át bizalmas információkat szivárogtatott ki a szovjeteknek. Lebukásuk után hárman a Szovjetunióba menekültek, ketten pedig vádalkut kötöttek a brit hatóságokkal.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg