
A Szarka mindenek előtt – beszélgetés a 15 éves Szarkaláb Táncegyüttes tagjaival
15 éve alakult meg a Szarkaláb Táncegyüttes. Javarészt édesanyák alapították az együttest, akiknek gyerekei a Zalai Táncegyüttesbe jártak néptáncot tanulni, és ez annyira megtetszett nekik, hogy úgy gondolták, ők is szeretnének megtanulni táncolni. Így indult el az együttes Takács Mária vezetésével
– idézi fel a múltat a jelenlegi vezető, Kósa-Kemes Laura.
- Eltelt a kezdetek óta 15 év. Hány főt számlál jelenleg a táncegyüttes?
Tizenöt év eltelt, és most huszonhat fő tagja az együttesnek. Harminchét éves kortól a 70+ os korosztályig vannak táncosaink.
Szerintem még sose voltunk ennyien
– veszi át a szót Prokisch Anikó, aki 2009, azaz az indulás óta tagja az együttesnek.
Tulajdonképpen ez olyan volt, mintha futótűzként terjedt volna az egész. Mindenki megszólította a barátnőjét, a szomszédasszonyát, a kolléganőjét, csápszerűen vonzottuk be egymást a táncegyüttesbe. Nagyon sokan összegyűltünk, majd voltak lemorzsolódások. Sokan nem merték azt a fajta feladatot bevállalni, hogy mondjuk színpadra lépnek. Nagy választóvonal volt, amikor kiderült, hogy hát jó, alkotunk, alkotunk, de hát akkor ezt mutassuk is meg! Akkor egy kicsit megtört a lendület, a mag azonban megmaradt. A másik lemorzsolódást az okozta, hogy azért mégiscsak heti rendszerességgel ott kell lenni a próbán, számítunk egymásra, függünk egymástól. Ez nem egyéni sport, ha te nem vagy ott, aki az én párom vagy, akkor én sem tudok dolgozni.
- Aki ment, ment, aki maradt, maradt. És közben jöttek új érdeklődők is. Köztük Szalay Cecília.
Úgy emlékszem, hogy kicsivel a Covid előtt csatlakoztam. Egy táncházban találkoztunk néhány emberrel, akik biztattak, hogy jó lenne, ha velük tartanék
– emlékszik vissza Szalay Cecília.
A népi kultúra gyerekkorom óta bent él az életemben. Én a viseleteket is hordom napi szinten, így a kapcsolódás nagyon erős volt. Fantasztikusan jó egy női közösséghez tartozni. Valamikor Pesovár Ernő mondta, hogy a páros táncok a szerelmi lírái a táncnak. Én meg azt mondom erre, hogy a női körtáncok, táncformák azok meg egy közösségi női erő, líra a táncban, hiszen egyenrangúak vagyunk. Amíg egy párostáncban vannak virtusabb dolgok, addig egy körtáncban - ami egy kicsit elfelejtett dolog, nagyon kevésszer használják - együtt vagyunk, egymásba kapaszkodunk. Ennek vannak szimbólumai. Tehát maga a kör egy közösségmegtartó erő - Laura nagyon sokszor piszkál is bennünket, hogy tartsátok egymást -, és ez a mindennapokban is így van. Tehát, ez nemcsak egy sport, nemcsak egy szabadidős tevékenység, hanem egy közösségépítő erő. Én azt hiszem.
- Mennyiben más gyerekekkel foglalkozni, mint felnőttekkel?
Más, más, mint egy gyerekcsoport. Pont tegnapi próbán mondtam a lányoknak, hogy mennyire szeretek velük dolgozni, hogy mennyire jó egy ilyen nagyon erős női közösség tagjának lenni, ahol tényleg számíthatunk egymásra, ahol mindig mindent meg lehet beszélni
– fogalmaz Kósa-Kemes Laura.
A tánc szeretetén kívül annyi minden tartja össze a csapatot, ami azt gondolom, hogy azért a mai világban, hogyha 26 nő együtt, egyszerre, egy közegben tud mozogni, együtt tud lélegezni, az egy nagyon nagy dolog, és nagyon szerencsés helyzet.
- Hogyan fogadták az elismerést?
Nagyon-nagyon örültünk neki. Azt hiszem, ezt mondhatom mindenki nevében. Egy csapat életében mindig hatalmas nagy elismerés egy ilyen díjat megkapni, és így, hogy a 15 éves évfordulón kaphattuk meg, így külön öröm volt.
- Hol láthatja legközelebb a közönség a Szarkaláb Táncegyüttest?
Legközelebb, február 8-án Nagykanizsán fogunk fellépni a megyei antológián, úgyhogy ez lesz a következő színpadra lépésünk.
- Ha valakinek megtetszik az Önök közössége, éppen eljött az az idő az életében, amikor kipróbálná, vagy visszatérne a tánchoz, megteheti?
Persze, várjuk szeretettel, szeretettel várunk mindenkit! A Keresztury Dezső VMK-ban vannak a próbák, a Zalai Táncegyüttes próbatermében próbál a Szarkaláb Táncegyüttes is, ugyanúgy, ahogy a Zalai Táncegyüttes összes csoportja. Úgyhogy igazából itt vagyunk megtalálhatóak.
A hétfői napok mindenkinek be vannak táblázva, az szent és sérthetetlen
– szögezi le Prokisch Anikó.
Akkor a Szarka mindenek előtt. Amikor kell jönni, akkor mindenki indul, és tényleg úgy irányozzuk a mindennapjainkat, hogy a hétfő este az mindenképpen csak rólunk, a táncról szóljon.
- Az az énidő?
Én azt gondolom, hogy ez igen az énidő. De hát mi nemcsak hétfőnként vagyunk együtt, hanem kolbászt töltünk együtt, nyáron együtt nyaralunk, van egy pár nap, amit együtt töltünk, kirándulunk.
Fesztiválokra járunk, az ország másik feléig képesek vagyunk így együtt elutazni. Hányan jöttök? 20-an? Négy autó, öt autó. Irány!
Szöveg: Frauenhoffer Márta
Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg, Seres Péter