Megemlékezés – Százhat éve írták alá a trianoni békediktátumot

Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én, délután fél ötkor hitelesítették a versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban. A döntés kihirdetése után Magyarországon egy órán át zúgtak a harangok. Beszédében Kovács Gábor címzetes főjegyző felidézte; a békediktátum következtében több mint hárommillió magyar került országhatáron kívülre, kisebbségi sorba, annak minden terhével és nehézségével együtt. Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, erdeinek jelentős részét, só-, ezüst- és aranybányáit, valamint iparának számottevő hányadát.

Trianon nekünk szimbólum; az igazságtalanság, a győztesek minden erkölcsi alapot nélkülöző felsőbbrendűségének, a gátlástalan haszonszerzés és területszerzés szimbóluma. Így vált Trianon a teherként cipelt történelem jelképévé is, mert az igazságtalanság az mindig igazságtalanság marad. Emiatt jelentett revansvágyat, csak azért is hangulatot, dacot, és jelentett lelkiismeret-furdalást, önsajnálatot és bűnbakkeresést

- emelte ki dr. Kovács Gábor címzetes főjegyző.

Június 4-e azonban nem a gyászról, hanem a közös nyelvről, a kultúráról és a határokon átívelő nemzetegyesítésről szól. Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját.  

Közös a nyelvünk és a kultúránk. Közös az örömünk és a bánatunk, közösek a reményeink, a félelmeink, a fájdalmaink, a vágyaink, mert közös a sorsunk, a történelmünk és a magyarságunk. Így közös örökösei vagyunk mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében és szerte a világban létrehoztak, akár a tudomány, a kultúra, a gazdaság vagy a sport területén. Ez minden magyar nemzeti öröksége és büszkesége

- hangsúlyozta dr. Kovács Gábor.

A vármegye, a város, valamint a civil szervezetek vezetői és képviselői, illetve Zalaegerszeg polgárai az Országzászló előtt helyezték el az emlékezés virágait és koszorúit.

Fotók: Médiacentrum Zalaegerszeg